Bemutató óra:  2014. május 19.

Ezen a napon egy bemutató órát tartottunk iskolánk egyik osztályának, mert a jövő tanévben ők is szeretnének részt venni  a Határtalanul programban. Az óra keretén belül bemutattuk nekik az erdélyi diákok itteni tartózkodását, a közös programokat és a közösen írt mesekönyvet. Bemutattuk fényképekkel illusztrálva az erdélyi utunk során szerzett élményeinket, tapasztalatainkat. Megismertettük velük, hogy a szórakozás mellett sok feladatot jelentett számunkra ez a projekt, de ezt mi nagyon szívesen végeztük el.
A mesekönyvnek a kinti ovisok nagyon örültek és ez számunkra is örömet jelentett.
Nagy figyelemmel kísérték diáktársaink a bemutató óránkat.
Reméljük sok hasznos dolgot tudtunk átadni nekik.

 Értékelő óra: 2014.május 13.
Az értékelő órán felelevenítettük a két iskola tanulóinak találkozását, aztán részletesebben kitértünk a saját kirándulásunkra. Megbeszéltük az erdélyi utunk alatti élményeinket, tapasztalatainkat. Ezen az órán mindenkinek lehetősége volt elmondani, hogy számára mi volt a legjobb, legszebb élmény az út során. Természetesen nem feledkeztünk meg a mesekönyv, foglakoztatófüzet, CD elkészülésével járó munkáról sem. Megbeszéltük, hogy ki milyen módon vette ki részét az ezzel járó feladatok elkészítéséből.
Az óra további részében fotókat nézegettünk, hiszen mindenki rengeteg jó felvételt készített a kirándulás során, miközben felelevenítettük az élményeinket. Az óra végén kitöltöttünk egy a tanárok által összeállított tesztet, melyben az előkészítő órákon elhangzottakról és az Erdélyben látottakról voltak kérdések. Az elégedettségi kérdőívben arra voltak kíváncsiak tanáraink, hogy hogyan éreztük magunkat az egész projekt alatt. Valamennyien kellemes tapasztalatokat szereztünk, gazdagabbak lettünk sok élménnyel, valamint nyitottabbak lettünk a külhoni magyarok iránt.

Negyedik nap: 2014.05.04.

Reggeli után következő úti célunk Torda volt. Ahol megtekinthettük a tordai sóbányát és szerettünk volna sétát tenni a tordai hasadékban. A tordai sóbánya napjainkban a sóbányászat történetének múzeuma. A bányát idegenvezető segítségével jártuk be.  Már a rómaiak idején bányásztak itt sót nagyon sok bányászati eszközt láttunk melynek mindegyike fenyőfából készült hogy a só ne okozzon kárt bennük. Ma a bánya turisztikai látványosság van benne a szabadidő eltöltésére számos játék lehetőség(billiárd,pin-pong, csónakázó tó). A bánya levegője kiváló az asztmás betegek valamint az egészséges emberek számára is. Akusztikája nagyon jó, koncert terem is van lent a mélyben.
A közlekedés a bányában lehetséges lépcsőkön gyalogosan illetve panoráma lifttel. 
A terveink szerint bejártuk volna a tordai hasadékot is de a rossz idő miatt ezt nem tudtuk megnézni.

Ezért visszafele egy kis kitérővel megálltunk a torockói hágónál. A kis falu Torockó a Székelykő alatt helyezkedik el  és ez arról nevezetes, hogy a nap itt "kétszer kel fel". Az eső ellenére is nagyon szép látványban volt részünk.

Miután visszatértünk Nagyenyedre lázasan készültünk a nagyenyedi diákokkal való itteni első találkozásra. A diákok a kollégium bejáratánál vártak bennünket és utána elvezettek  az iskola tornatermébe ahol egy kosárlabda mérkőzésen vettünk részt az ottani diákokkal. A hangulat nagyon jó volt a szurkolás közben újra felelevenítettük a a közös programok alatt átélt élményeket.

Ötödik nap: 2014.05.05.

A mai napon reggel elindultunk szállásunkról a városba, hogy találkozzunk diáktársainkkal a Bethlen Gábor Kollégiumban.
 Az ottani tanárnő a kollégium dísztermében beszélt nekünk  az iskola történelméről, híres nagyjairól és Nagyenyed történelmi eseményeiről. Igazi töriórában volt részünk miközben híres tudósunk, Körösi Csoma Sándor szobra tekintett ránk a sarokból. Ezután  
 közösen végig jártuk a kollégiumot és a város nevezetességeit is megmutatták nekünk a nagyenyedi diákok
Egyúttal megismerhettük a mesék helyszínét.

.

Ebéd után ismét találkoztunk a nagyenyedi diákokkal és tanáraikkal. Most a  kollégium könyvtárában gyűltünk össze ahol  közösen áttekintettük az eddig elkészült mesekönyvet és foglalkoztató füzetet és  felolvastunk egy mesét amit közösen alkottunk.Aztán megnéztük a Nagyatádon készült közös fényképeket és videókat. Ezután visszatértünk szállásunkra vacsorázni.

 
Este pedig egy közös bulin táncoltunk, beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat.












Hatodik nap: 2014.05.06.

Utolsó nap délelőtt a szállásunkon összepakoltunk és elindultunk, hogy átadjuk a mesekönyveket és a dalokat tartalmazó CD-ket a helyi óvodásoknak. Az ovisok kis műsorral köszönték meg az ajándékot.
Ezek után még volt lehetőségünk egy jót beszélgetni és kilátogattunk a Nagyenyed legmagasabb pontjára ahonnan belátható volt az egész város.
Majd egy közös búcsú után elindultunk haza.
Sok élménnyel gazdagodtunk az erdélyi kirándulásunk során. Megismerhettünk magyar lakta vidékeket, láttunk gyönyörű tájakat, városokat, magyar történelmi események színhelyeit.
Ismeretséget, barátságot kötöttünk társiskolánk diákjaival, betekintést nyerhettünk életükbe megismertük városukat, iskolájukat.
Csodálatos volt.Köszönjük a lehetőséget, hogy eljuthattunk Erdélybe. 

 

Második utazás

Első nap: 2014.05.01 

Elérkezett a várva-várt nap, május elseje. Hajnali négy órakor vette kezdetét az utazás. Az utazás első pár órájában mindenki még fáradt volt a korai kelés miatt, de mikorra átértünk a Dunán már mindenki izgatottan várta a határ átlépését. Először az Aradi Szabadságszobornál álltunk meg ahol megtudtuk Lehel tanár úrtól a szobor hányattatott sorsát. Néhány csoportkép elkészítése után megtekintettük az Aradi vértanúk emlékművét, főt hajtottunk a Hősök előtt. A következő állomásunk a felújítás alatt álló Vajdahunyad vára volt ahol a történelmi hangulatot idéző termeket tekintettük meg. Megismertük a vár kútjának történetét és elgondolkodtunk, hogyan éltek az akkori emberek. A történelem órán tanult ismereteinket kibővíthettük. Estére megérkeztünk első szállásunkra, Algyógyra a Keresztény Ifjúsági Táborba. A finom vacsora elfogyasztása után elfoglaltuk szálláshelyeinket és végre kipihentük az út fáradalmait.

Második nap: 2014.05.02

Második nap nyolcórai indulás után Nagyszeben felé vezetett utunk, a Déli-Kárpátok vonulatával párhuzamosan. Dél körül érkeztünk meg a szászok egyik legfontosabb városába. A 2007-ben Európa kulturális fővárosa címet viselő nagyváros főterét tekintettük meg, ahol megszemlélhettük a szász építészet stílusjegyeit. Megnéztük az evangélikus templomot és bámultuk a röpködő galambokat. Azután egy kis kitérővel megtekintettük a távolban fehérlő Fogarasi havasok csúcsait, ami lenyűgöző látványt nyújtott. Újabb órákig tartó buszozás után érkeztünk meg Segesvárra. A középkori lakott vár épületei még ma is  otthont nyújtanak számos közintézménynek és családnak. Az óratorony megtekintése után felkapaszkodtunk a várhegy tetejére és onnan gyönyörködtünk a kilátásban. Ez után már csak a Fehéregyházi Petőfi síremléknél álltunk meg és leróttuk tiszteletünket a nemzet költője előtt. Hét óra felé érkeztünk meg a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumba ahol töltöttük az éjszakánkat.

Harmadik nap: 2014.05.03

Korán keltünk, mert hosszú út várt ránk. A reggeli elfogyasztása után
 korán indultunk az előttünk álló hosszú útra. Úti célunk a Békás-szoros volt. Már sok fényképet láttunk róla és alig vártuk, hogy végre
megpillantsuk. Kanyargós utunk fenyőerdőkkel borított hegyek között vezetett, amikor megérkeztünk a Gyilkos tóhoz. Tovább hajtottunk és először a Békás-szoros felső részét tekintettük meg, ott kiszálltunk a buszból és gyalogosan tettük meg a három kilométeres utat. A magas sziklafalak lenyűgöztek bennünket és szédítő látványt nyújtottak. Csodálatos volt ahogy a Békás patak folyt a kövek között és felette magasodtak a sziklák. Az eső néha eleredt, de ez így megy a Békás szorosban. Visszafelé menet a Gyilkos tónál álltunk meg ahol a szakadó esőben is gyönyörködtük a csodálatos tóban és környezetében. Ezt követően hosszú utazás után végre megérkeztünk az utolsó szállásunkra, Nagyenyedre.

Határtalanul Nagyatádon

1. nap-megérkezés,ismerkedési est:

Ma délután hosszú utazás után megérkeztek Nagyatádra a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium programban résztvevő diákjai. Elfoglalták a szállásukat a József Attila Kollégiumban majd vacsora után este 7 órakor köszöntöttük őket iskolánkban. Ismerkedési estet szerveztünk, ahol csapatokban játékos feladatokat csináltunk. Különböző színű névtáblákat kaptunk, az azonos színű kitűzőt viselők kerültek egy csapatba megkönnyítve az ismerkedést. A játékok szórakoztatóak voltak nagyon élveztük a feladatokat. Sokat beszélgettünk, igyekeztünk megismerni egymást. Az egyik játék például abból állt, hogy az este elején a névtáblánkra volt csíptetve egy gémkapocs, a szervező tanárok meghatározták a tiltott szavakat, amiket a hét folyamán nem szabadott kimondani. Ezek a következők voltak: iskola, tanárnő, busz, éjszaka, holnap, pálinka. Aki pedig kimondta ezeket annak át kellett adni annak a gémkapcsát, aki először meghallotta, hogy kimondta az illető a tiltott szót. Az este végén kihirdették a játékok győzteseit, majd hazamentünk.


2. nap Közös munka, délelőtt:
Reggel 8 órától az iskolában gyülekeztünk a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjaival együtt.
A délelőtti órákban a programban vállalt feladatok megoldása volt a cél. A klubban az előző este megalakult csoportokban először játékos feladatokat oldottunk meg. Meghallgattuk az egyik magyar tanárnő felolvasásában "A só" című magyar népmesét. Ez után activity és vicces feladatokkal ráhangolódtunk a mesék világára.  Ezt követően megkezdődött az érdemi munka, a saját meséink megalkotása. Minden csoport szorgalmasan írta a mesét, valamennyi mese főhőse Huncutka lett. A mese írás jó hangulatban folyt, még több lehetőséget adott a közös munka az ismerkedésben. Remek hangulatban telt a délelőtt.


2. nap Közös munka, délután, este:
Délután kettőkor már más csapatokba rendeződtünk a névtáblánkon lévő szám szerint. Egy csoportban volt az 1,11,21,31,41,51,61,71 stb számot viselő tanulók. Megkaptuk a feladatlapot amit a városban sétálva tudtunk megoldani és a végső célpont a Szoborpark volt. A feladat megoldása során a csapattagok még jobban összebarátkoztak. Az időjárás kifejezetten kedvező volt. Megmutattuk diáktársainknak a város nevezetességeit és együtt mentünk el bevásárolni az esti programhoz.

Kis pihenő után visszatértünk az iskolába. Az esti programon ismét a délután szerveződött csapatokban vettünk részt. Az iskola aulájában játékos vetélkedőkben elevenítettük fel mit is láttunk aznap a városban. Valamint előkészítettük a programot a holnapi Szoborpark látogatásra és egy kis ízelítőt adtunk az ott található remek műalkotásokból. Az estét közös énekléssel zártuk.


 3. nap táncház:
A mai délelőtt erdélyi társaink a Balaton felvidékre kirándultak ahol megtekintették a keszthelyi Festetics kastélyt, a szigligeti várat és a Balaton partján is tettek egy rövid sétát.

Délután kezdődhetett a közös szoborparki séta. A már kialakult csapatoknak az volt a feladata, hogy a szobrokon elrejtett számmal jelzett pontosan két darab fecnit meg kellett találni. Közben megtekinthették testközelből az előző este megismert alkotásokat. A feladat befejezte után szabadon nézelődhettünk a szoborparki Látogatóközpontban.

Este fél nyolckor indult a táncházi program iskolánk aulájában. Erre a programra szabadon érkezhetett bárki az iskola diákjai közül. Helyi néptánc együttesek tagjai és iskolánk táncos lábú diákjai tanították a vállalkozó szellemű diákokat, főleg szatmári és somogyi táncokra. A tánc kellemesen kimerítette a résztvevőket és élményektől fűtve értek haza.


4. nap utolsó nap, búcsúzás: 
Ezen a napon ünnepelte az iskolánk fennállásának 60. évfordulóját, és egyben jelentette ez a nap az erdélyi diákok utolsó napját is nálunk. A délelőtt folyamán megnéztünk közösen egy dokumentum filmet Nagyenyedről, és a nagyenyedi iskoláról. A délelőtt további részében a programban résztvevő diákok a helyi óvódásokkal együtt közösen dalokat készítettünk.Az ovisokkal közös tanultuk meg az erdélyiek által bemutatott játékot ami nagyon tetszett mindenkinek. Az erdélyi diákok népviseletbe öltözve táncokat adtak elő. Az ünnep alkalmából meghívott vendégünk Tolcsvay Béla előadása megérintette a hallgatóságot, felállva, vastapssal köszöntük meg az előadását.
Átmentünk a József Attila kollégiumba ahol felolvasta az egyik erdélyi lány az általuk készített mesét. Majd  könnyes búcsút vettünk egymástól, és sok közös fényképet készítettünk. Diáktársaink ezt követően buszra szálltak és haza utaztak.
Reméljük jól érezték magukat nálunk mi mindent elkövettünk ennek érdekében.

Viszontlátásra Erdélyben!