Második utazás

Első nap: 2014.05.01 

Elérkezett a várva-várt nap, május elseje. Hajnali négy órakor vette kezdetét az utazás. Az utazás első pár órájában mindenki még fáradt volt a korai kelés miatt, de mikorra átértünk a Dunán már mindenki izgatottan várta a határ átlépését. Először az Aradi Szabadságszobornál álltunk meg ahol megtudtuk Lehel tanár úrtól a szobor hányattatott sorsát. Néhány csoportkép elkészítése után megtekintettük az Aradi vértanúk emlékművét, főt hajtottunk a Hősök előtt. A következő állomásunk a felújítás alatt álló Vajdahunyad vára volt ahol a történelmi hangulatot idéző termeket tekintettük meg. Megismertük a vár kútjának történetét és elgondolkodtunk, hogyan éltek az akkori emberek. A történelem órán tanult ismereteinket kibővíthettük. Estére megérkeztünk első szállásunkra, Algyógyra a Keresztény Ifjúsági Táborba. A finom vacsora elfogyasztása után elfoglaltuk szálláshelyeinket és végre kipihentük az út fáradalmait.

Második nap: 2014.05.02

Második nap nyolcórai indulás után Nagyszeben felé vezetett utunk, a Déli-Kárpátok vonulatával párhuzamosan. Dél körül érkeztünk meg a szászok egyik legfontosabb városába. A 2007-ben Európa kulturális fővárosa címet viselő nagyváros főterét tekintettük meg, ahol megszemlélhettük a szász építészet stílusjegyeit. Megnéztük az evangélikus templomot és bámultuk a röpködő galambokat. Azután egy kis kitérővel megtekintettük a távolban fehérlő Fogarasi havasok csúcsait, ami lenyűgöző látványt nyújtott. Újabb órákig tartó buszozás után érkeztünk meg Segesvárra. A középkori lakott vár épületei még ma is  otthont nyújtanak számos közintézménynek és családnak. Az óratorony megtekintése után felkapaszkodtunk a várhegy tetejére és onnan gyönyörködtünk a kilátásban. Ez után már csak a Fehéregyházi Petőfi síremléknél álltunk meg és leróttuk tiszteletünket a nemzet költője előtt. Hét óra felé érkeztünk meg a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumba ahol töltöttük az éjszakánkat.

Harmadik nap: 2014.05.03

Korán keltünk, mert hosszú út várt ránk. A reggeli elfogyasztása után
 korán indultunk az előttünk álló hosszú útra. Úti célunk a Békás-szoros volt. Már sok fényképet láttunk róla és alig vártuk, hogy végre
megpillantsuk. Kanyargós utunk fenyőerdőkkel borított hegyek között vezetett, amikor megérkeztünk a Gyilkos tóhoz. Tovább hajtottunk és először a Békás-szoros felső részét tekintettük meg, ott kiszálltunk a buszból és gyalogosan tettük meg a három kilométeres utat. A magas sziklafalak lenyűgöztek bennünket és szédítő látványt nyújtottak. Csodálatos volt ahogy a Békás patak folyt a kövek között és felette magasodtak a sziklák. Az eső néha eleredt, de ez így megy a Békás szorosban. Visszafelé menet a Gyilkos tónál álltunk meg ahol a szakadó esőben is gyönyörködtük a csodálatos tóban és környezetében. Ezt követően hosszú utazás után végre megérkeztünk az utolsó szállásunkra, Nagyenyedre.